Az iskola története
- századi történet egy iskoláról
Torda – város Kolozs megyében. Az egykori Torda vármegye, majd Torda-Aranyos vármegye székhelye, megyei jogú város volt. Kolozsvártól 31 km-re, délkeletre, a Rákos-patak és az Aranyos folyó összefolyásánál épült. 1848-ig városunk fontos szerepet játszott az ország és a térség történelmének alakulásában és alakításában. 1288 és 1697 között 127 országgyűlést tartottak itt. Gyakran látogatták a várost és a környéket a magyar királyok majd az erdélyi fejedelmek. A dualizmus korában Torda elveszítette politikai fontosságát, de kötődése a hazához a régi maradt.
Korai hagyományai vannak a városban a magyar egyházi oktatásnak. Ezt bizonyítja János Zsigmond fejedelem 1557. június 1-én kiadott rendelete, amelyben azzal kapcsolatban utasít, hogy az unitárius lelkésznek és rektornak szolgáltassák ki a dézsma negyedét. Oklevelek tanúskodnak arról is, hogy az első iskola 1589-ben épült, és algimnáziumi fokon működött. A dualizmus idején iskolák sokasága szolgálta az ifjúság oktatását. 10 elemi iskola, 1 polgári leányiskola, 1 gimnázium, kereskedelmi és iparos tanonciskola, állami kertmunkás iskola és 2 óvoda is működött a városban. Az iskolák többsége egyházaink épületeiben működött.
1919-ben és 1948-ban súlyos veszteségek érték egyházainkat és a város magyarságát. 1919-ben az iskolai épületek nagy részét elvette a román állam. Azt a keveset, amivel Trianon után maradtak, és amit 1920 után nagy nehézségek árán felépítettek, elvették 1948-ban. Az egyházi iskolákat megszüntették, és az épületeket államosították. Az önálló magyar oktatást fokozatosan felszámolták. A kommunista propaganda azt sulykolta a fejekbe, hogy jobban érvényesül az, aki román iskolában tanul.
1989 után időnként arról lehetett értesülni, hogy önálló magyar iskolák alakulnak az erdélyi városokban és falvakban. A tordai magyarság körében is bizakodást ébresztettek ezek a hírek, főleg miután az Ótordai Református Egyházközség számára megcsillant a lehetőség, hogy visszakaphatja iskolaépületeit. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség tordai szervezetének oktatásért felelős bizottsága már 1990-ben megfogalmazott egy kérelmet iskolaügyben. A kezdeményezők Bálint Mátyás, Zsigmond Csaba és File Piroska pedagógusok voltak. File Piroska tanítónő elköltözött az országból, de amikor 2006-ban az önálló magyar iskola alapításával kapcsolatos bonyodalmakról értesült, elküldte az 1990-ben megfogalmazott és a Kolozs Megyei Tanfelügyelőségen iskolaügyben leadott kérelem román és magyar nyelvű piszkozatát. 1990-ben az említett személyek az alábbi kéréseket fogalmazták meg beadványukban:
„1. Aranyosszék minden falvában és községében, valamint Torda városban biztosítsák a magyar tannyelvű iskolai oktatást. A megszüntetett óvodák és elemi iskolák újraindítását kérjük, éspedig:
- a) Újtorda és Polyán részére kérjük a magyar tannyelvű óvodát
- b) Újtorda részére kérjük az I-IV. osztályos elemi oktatást
- c) kérjük a következő községek számára a magyar tannyelvű 8 osztályos iskolák visszaállítását: Várfalva, Szentmihály, Harasztos, Aranyosegerbegy, Tordatúr
- d) Torda város területén kérjük két 8 osztályos magyar tannyelvű iskola visszaállítását, Ótorda és Keresztes városnegyedekben
- e) kérjük a magyar tannyelvű líceumi oktatás visszaállítását Torda város területén elméleti, vegyi és mezőgazdasági szakosztályokkal és két magyar tannyelvű szakiskolai osztály engedélyezését.
- Az iskolahálózat működése érdekében kérelmezzük az 1948 előtti iskolaépületek visszaadását.
- Kérjük a tantárgyak magyar nyelven tanítását, szakképzett magyar tanárok biztosítását az általános iskolákban és a líceumban.
- A magyar diákok magyar nyelven írt tankönyvekből tanulhassanak.
- Az oktatás szakmai irányítása és ellenőrzése érdekében az olyan iskolákban, ahol magyar tagozat is működik, legyen magyar nemzetiségű iskolaigazgató vagy aligazgató.”
Ezt a kérelmet File Piroska bevitte a Kolozs Megyei Tanfelügyelőségre. Elmondása szerint, nem iktatták beadványát, csak ígérték, hogy rövidesen válaszolnak kérésükre. Naivan elhitték, hogy Románia pár hónap alatt a demokrácia, a törvényesség és az emberi jogok tiszteletének országa lett!
Az 1989-es események után az állampolgárok éltek a szabad közlekedés jogával, a határok is járhatóbbakká váltak. Egyre többen hagyták el a várost és az országot. A város magyarsága egyre apadt. Az 1992-es népszámlálás alkalmával 7034-en vallották magukat magyarnak. Pataki József úr, az akkori RMDSZ elnök szerint a városban sokkal több a magyar, de sokan kényelemből vagy megalkuvásból nem vállalják nemzetiségüket, származásukat.
1998 februárjában a kolozsvári Szabadság napilap beszélgetést közölt a tordai RMDSZ elnökkel, Pataki József úrral. Az elnök úr elkeserítőnek tartotta az itteni magyarság nemzeti identitástudatának hiányát. Kiemelte, hogy a kommunista korszakban alakult Jósika Miklós Kör fontos kulturális, anyanyelvápoló szerepet játszott, és értékelte Imre Lajos tanár úr fáradhatatlan erőfeszítéseit működtetése érdekében. Ebben az interjúban került nyilvánosságra az a gondolat, hogy „a tordai magyarok régóta szeretnének önálló I-XII. osztályos magyar iskolát létrehozni”.
Nem elég az álmokat megálmodni, kitartóan kell küzdeni az álmainkért. Bizonyítják ezt az elkövetkező évek történései. 1999-ben a tordai magyarság elhatározta két civil szervezet létrehozását. Az Iskola Alapítvány elsődleges feladata az önálló magyar iskola létrehozása lenne, míg a Petőfi Társaság vállalná a magyar identitást ápoló kulturális tevékenységek szervezését. Az 1999-ben szervezett lakossági fórum és alapító ülés nem sokak számára bizonyult vonzónak. Nagy Albert református lelkész a 2006-os tüntetés alkalmával így eleveníti fel az akkor történteket: „A változás után későn éledezett a tordai magyarság! Az 1999-ben tartott első fórumon kudarcot vallottunk”. A Szabadság napilap akkor így összegezett: „Magányosan indultak neki a tordai önálló magyar iskola – a Jósika Miklós Magyar Középiskola – létrehozásának is: egyetlen magasabb beosztású magyar politikus vagy tanügyi szakember sem jött el az egykori, templomban megtartott „nagygyűlésre”. Az „ügy” akkor elbukott”.
A szülők is csak néhányan jelentek meg, inkább csak kíváncsiak voltak, látni akarták, vajon mi is készülődik. Legtöbben beletörődtek a létező helyzetbe. Elhitték, hogy jó ez nekünk így. Megszokták, hogy a kevés is több a semminél. Hálásak voltak azért a két gimnáziumi és egy líceumi osztályért, amelyekben magyar tannyelven folyt az oktatás.
A közösségi fórumon megjelentek akkor úgy döntöttek, hogy kiszélesített feladatkörrel a Petőfi Társaságot kell létrehozni, mert túl kevesen vannak azok, akik közösségi munkát vállalnak, és nem tudnának hatékonyan két civil szervezetet működtetni.
- február 11-én megalakult a Petőfi Társaság. Már július 24-25 – én emlékünnepséget rendeztek Petőfi Sándor tordai tartózkodásának 150. éves évfordulója alkalmából. Az V-VIII osztályos diákok számára vetélkedőt rendeztek. 2001 júniusában a millenniumi rendezvények keretében tudományos ülésszakot szerveztek „A tordai magyar oktatás századai”címmel. Itt megfogalmazódik az a gondolat, hogy megérett az idő arra, hogy a tordai magyar oktatásnak jelene és jövője is legyen, ne csak dicső múltja. A szívekben ott él a remény, az agyakban a gondolat, csak a szikra hiányzik, a kezdeményező akarat.
2002-ben Máramarossziget magyarságának kezdeményezését siker koronázta. 42 év után a magyar diákok a Leöwey Klára Líceumban kezdhetnek új tanévet. Ez a siker új reményeket ébresztett Tordán is. 2004-ben egy kis csapat – Ádámosy Klára helyi RMDSZ elnök, Nagy Albert református lelkész, a Petőfi Társaság elnöke, György Ferenc plébános, Dumitriu Anna, a Petőfi Társaság ügyvezető elnöke Máramarosszigetre utaztak, hogy tájékozódjanak a sikeres kezdeményezés részleteiről. Tudatában voltak, hogy a hazai demokrácia viszonyai között nem egyszerű az önálló magyar iskola engedélyeztetése.
- május 17-én az ótordai református templomban szülői fórumot szerveztek, kezdeményezői a Petőfi Társaság, a helyi RMDSZ, a történelmi egyházak. Meghívottként jelen voltak a megyei tanfelügyelőség és a megyei RMDSZ képviselői. Jeles közéleti személyiségeink: Markó Béla államtitkár, Böjte Csaba, Kötő József levélben biztatták az önálló magyar iskoláért küzdő szülőket. A templompadokban ott ültek a tordai és környékbeli (szentmihályi, sinfalvi, túri, egerbegyi) szülők és diákok.
A tanácskozást Ádámosy Klára RMDSZ elnök vezette. Megköszönte Szedilek Lenke jogásznő kitartó jogi háttérmunkáját az iskolaügy érdekében, és javasolta egy 11 tagú bizottság megválasztását, amely a továbbiakban folytassa az iskola létrehozásának munkálatait. Az elnök asszony statisztikai adatokkal támasztotta alá, igazolta, hogy vannak Tordán és környékén magyar diákok és óvodások, akiknek érdekében érdemes és kell a kezdeményezést vállalni. Határozottan megfogalmazódott és kimondatott az a gondolat, hogy önálló magyar iskolát akarnak Tordán.
Nagy Albert református lelkész, a Petőfi Társaság elnöke ismertette azt a hosszas folyamatot, amely elvezetett a szülői fórumig. Elmondta, hogy a református egyház visszakapott 2 iskolaépületet, amelyekben működhetne az állami magyar iskola. Biztosította a jelenlevőket, hogy a Petőfi Társaság a Statutumában megfogalmazott célkitűzésekhez híven mindent megtesz annak érdekében, hogy anyagi hátteret teremtsen ennek a célnak a megvalósításához. Több felszólaló hangsúlyozta az önálló magyar iskola identitásőrző szerepét és közösségépítő szerepét. A szülői fórum bizakodó hangulatban zárult. A frissen megválasztott Iskolabizottság tagjait felhatalmazták, hogy elkezdjék a munkálkodást az iskola- alapítás ügyében. Rövid idő alatt közel 800 aláírás gyűlt össze. Ezzel bizonyították, hogy az önálló magyar iskola szükségessége nem néhány ember képzeletének szüleménye, hanem közösségi akarat.
A bizottság tájékozódott az engedélyeztetés menetéről. A szakminisztérium munkatársai szerint az első lépés a helyi tanács beleegyezésének megszerzése. A bizottság megszerkesztette a kérelmet és az okfejtést, amit 2005. december 6-án jegyeztettek a helyi tanácsnál. Ádámosy Klára és Pataki József tanácsosok kidolgoztak egy határozatjavaslatot. Ezt a 2006. február 23-i tanácsülésen vitatták meg. A határozathozatalt elnapolták, ami viharos vitákat váltott ki. A leghevesebb ellenállást a Nagy-Románia Párt képviselői tanúsították, Doru Anca és Ioan Găină. A két tanácsos durván sértegette Kiss László unitárius lelkészt, aki röviddel az eset után infarktust szenvedett és meghalt. Szomorú, hogy a XXI. században is élnek közöttünk olyan intoleráns, szűklátókörű emberek, akik bár politikusoknak nevezik magukat, a csőcselék színvonalára süllyedve durváskodással, a jóérzésű emberek sértegetésével akarnak érvényt szerezni álláspontjuknak.
A tordai magyarság ezen próbálkozása is elbukott! Kiss László lelkész úr halála sem hatotta meg a tanács tagjait, nem támogatták az önálló magyar iskola létrehozását. Az újabb kudarc csak növelte a tordaiak határozottságát. 2006. május 21-én, a vasárnapi istentisztelet után utcai tüntetést szervezett a város magyar közössége. Az unitárius templomnál gyűltek össze a tüntetők, tisztelegve ezzel Kiss László unitárius lelkész emléke előtt, akit a februári tanácsülést követő incidens vitt sírba. A tömeg a polgármesteri hivatal elé vonult, ahol általános meglepetésre maga a polgármester fogadta a tiltakozókat, és átvette a nyilatkozatukat.
A városháza előtt Nagy Albert református lelkész, a Petőfi Társaság elnöke szólt a tömeghez. Ismertette az önálló magyar iskola létrehozásának előnyeit, és összegezte a létrehozásáért folytatott küzdelem mozzanatait.
Szedilek Lenke jogász, Reményik Sándor: Templom és iskola versének sorait idézte:
„Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!”
Ezzel az idézettel nyomatékosította a jogokat, amelyek az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és Románia Alkotmányában megtalálhatóak, és amelyek értelmében a tordai magyarságnak vitathatatlan joga anyanyelven tanulni.
Nagy Albert lelkész felolvasta a résztvevők nyilatkozatát, amelyben felkérték újra a városi tanácsot, adja elvi beleegyezését a magyar iskola létrehozásához. Tudor Ştefănie polgármester átvette a
Nyilatkozatot, és elmagyarázta, hogy a februári elutasítás egy demokratikus döntés nyomán született. Ígérte, hogy a júniusi tanácsülésen újra napirendre kerül az önálló magyar iskola kérdése.
A tömeg a Haşdeu utcai iskolaépület elé vonult, amit a Polgármesteri Hivatallal folytatott pereskedésben a Legfelső Bíróság döntése értelmében kapott vissza az Ótordai Református Egyházközség. Itt Orosz Klára tanuló elszavalta Reményik Sándor „Templom és iskola” című versét, Istvánffy Attila pedig a szülők nevében szólalt fel.
Ezen a tüntetésen a tordaiak nem magányosan vívták harcukat. Jelen voltak az RMDSZ Kolozs megyei képviselői: Eckstein Kovács Péter szenátor, Kónya Hamar Sándor és Máté András parlamenti képviselők, Kötő József államtitkár, László Attila, a megyei RMDSZ elnöke. A Torda környéki magyar falvak közösségeinek képviselői is eljöttek, kifejezve egyetértésüket a tordaiak ügyével, s reménykedve, hogy az önálló magyar iskola megoldást hoz a vidék oktatási gondjaira is. Kitartó munkával összeállítottak egy vaskos iratcsomót, amellyel az önálló magyar iskola kérelmét megalapozták. A kérelemben, amelyet a Kolozs megyei főtanfelügyelőnek és a tanügyminiszternek címeztek, megjelenik a Jósika Miklós név. A pap bácsi (Nagy Albert, református lelkész) elmondta, hogy álmatlan éjszakái egyikén született az ötlet, hogy Torda híres szülöttjének nevét viselje a tanintézmény. Mindenki elfogadta az ötletet, de a helyi újságokban megjelenő írásokból kiderült, hogy a románság még a névadásukat is sértőnek tartja.
A minisztérium válaszát 2006. június 15-én iktatták, és Kötő József államtitkár valamint Matekovics Mihály igazgató írták alá. Válaszukban azt hangsúlyozták, hogy az új intézmény létrehozásához elengedhetetlen a Helyi Tanács beleegyezése.
A főtanfelügyelő Gherghina Titiana Zlătior válaszra sem méltatta a Petőfi Társaság képviselőit. 2006. október 23-án a Petőfi Társaság nevében figyelmeztették a tanfelügyelőt, hogy a válaszadás törvényes határideje lejárt, és szeretnének hivatalos választ kapni beadványukra. A jócskán megkésett válaszban arról értesítették a Petőfi Társaságot, hogy a tanfelügyelőség Vezetőtanácsa elemezni fogja a kérelmet, amikor a 2007-2008. tanév beiskolázási tervét kidolgozza. Mérlegelni fogják az átszervezés pozitív és negatív következményeit, és döntést hoznak.
December 4-én a tordai magyar szülők képviselői, a Petőfi Társaság vezetői találkoztak a megyei tanfelügyelőség képviselőivel. Jelen voltak azoknak a tanintézményeknek a képviselői is, amelyekben a gyűlés pillanatában magyar osztályok működtek.
Ádámosy Klára RMDSZ elnök bemutatta a jelenlevőknek azokat a dokumentumokat, amelyek megalapozták a kérelmet. A továbbiakban tisztázták azokat a kérdéseket, amelyek felmerültek: szaktanárok, tantermek ügye, a református egyház épületeiben tanuló román diákok sorsa.
A főtanfelügyelő ígéretéhez híven a december 19-i vezetőtanácsi ülésen megbeszélték a tordai és bánffyhunyadi önálló magyar iskolák létrehozásának kérelmet. A magyar tannyelvű iskolák szükségességének indoklását elégtelennek találták, és a kérelmeket elutasították. Egyedül Török Ferenc főtanfelügyelő-helyettes úr állt ki a kérelmezők mellett. Elmondta, hogy nem osztja a Vezetőtanács véleményét a magyar iskolák ügyében, de ez nem változtatott a többség akaratán.
December 21-én megérkezett a hivatalos válasz is. Közölték, hogy a tanfelügyelőség megalapozatlannak tartja az indoklást, és a városban tanító címzetes magyar tanárok nem tudják megtartani a tanórákat. A magyar diákok létszáma csökken a következő időszakban, és nincs lehetőség új tanári állások meghirdetésére. Hangsúlyozták, hogy az intézmény vezetősége sajnálatosnak tartja azt a tényt is, hogy egyesek a sajtó segítségével próbálnak érvényt szerezni kérelmüknek.
2007 januárjában a Petőfi Társaság kérelmezi a határozat visszavonását a tanfelügyelőségen.
Titiana Zlatior főtanfelügyelő februárban újabb elutasító válasszal juttatja a tordaiak tudomására, hogy hajthatatlan, nem támogatja a magyar iskola létrehozását.
A Petőfi Társaság a teljes iratcsomót eljuttatta az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz és a Nép Ügyvédje igazságügyi hivatalhoz.
A Nép Ügyvédjének hivatala válaszlevelében értesítette a Petőfi Társaságot, hogy felszólította a Megyei Tanfelügyelőséget és a Tanügyminisztériumot, hogy az ország törvényeinek szellemében járjanak el a tordaiak ügyében, és erről értesítsék a hivatalt is.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanács válaszleveléből az derült ki, hogy az elutasító válasz nem jelent megkülönböztető bánásmódot, és nem okozza az alapvető emberi jogok korlátozását, tehát nem tekinthető diszkriminatív jellegűnek.
2007 nyarán változások történtek a Kolozs Megyei Tanfelügyelőségen. Menesztették Titiana Zlătior főtanfelügyelőt. Hadrian Arion, az új tanfelügyelő fogadta a tordaiak küldöttségét, és nagyon megértően viszonyult kérelmükhöz.
A Nép Ügyvédjének felszólítása, a tanfelügyelőség vezetőinek pozitív hozzáállása hozzájárult a helyzet eredményes megoldásához. A Tanügyminisztérium 2007. december 10-én engedélyezte a Jósika Miklós Elméleti Líceum létrehozását a 2008-2009. tanévvel kezdődően. A kitartó munka meghozta a hőn áhított engedélyezést. A tordaiak imádsága meghallgattatott! A 2008 – as újév reményteljesen köszöntött be. 2008 januárjában a tordai RMDSZ minden pedagógust meghívott a tanfelügyelőség munkatársaival szervezett találkozóra. A beszélgetés témája a létesítendő iskola volt. Sajnos kevesen vettek részt a pedagógusok közül. Az iratokból is kiderül, hogy az itt tanító tanárok, tanítók nem mertek nyíltan az ügy mellé állni, féltették a munkahelyüket.
Március 3-án a Szabadság napilapban furcsa hír, újságcikk jelent meg: „Beadvány a tordai magyar iskola ellen?”címmel. Az újság arról tudósított, hogy a Mihai Viteazul Líceum két oktatója, Papp László matematikatanár és Bonczidai Ferenc fizika szakos tanár, a tizenegyedikesek és tízedikesek osztályfőnökei aláírásgyűjtést szerveztek a diákok körében, amiben azt kérik az említett osztályok, hogy maradjanak régi iskolájukban, ne kelljen átköltözniük a szeptemberben induló magyar iskolába.
A kialakult konfliktushelyzet megoldására a református templomban megbeszélést tartottak, ahová a tanárok, szülők, diákok is hivatalosak voltak. A felszólaló diákok azt hajtogatták, hogy nincs az az érv, amely meggyőzné őket régi iskolájuk elhagyására. Sokan a régi iskola anyagi felszereltségét tartották a legfontosabb oknak, amiért maradni akartak. Egyesek a délutáni váltásban való tanulástól féltek, azt kifogásolták, hogy nem tájékoztatták őket kellőképpen az iskolával kapcsolatos fejleményekről. A kezdeményezők: Ádámosy Klára városi tanácsos, Szedilek Lenke jogász, Nagy Albert lelkész elutasították a kifogásokat és elmondták: a bizottság mindent megtett az állandó tájékoztatás és informálás érdekében, akit nem érdekelt ez a kérdés, az nem élt a lehetőséggel.
A kialakult helyzet minden jóérzésű és magyar érzelmű embert felháborított, leginkább azokat, akik hosszú éves küzdelmük eredményeit érezték sárba tiporva. A tanfelügyelőség, Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes megígérte, hogy minden befolyását latba veti, hogy az induló iskola megfelelő felszereltséggel fogadja a diákokat. Nagy Albert református lelkész pedig a Petőfi Társaság nevében pályázatot írt a Szülőföldalaphoz az induló önálló magyar iskola megfelelő felszerelése érdekében.
A nyár folyamán kiderült, hogy az iskolák, ahonnan a magyar diákok elköltöznek, a padokat, székeket, bútorzatot nem hajlandóak átadni. A holland testvérgyülekezetek padokat, táblákat, székeket küldtek a nyár folyamán, hogy legyen, amivel berendezni az osztályokat. Az idő remény és kétség között telt… és egyre telt. Az volt a legborzasztóbb, hogy nagyon lassan alakultak a dolgok. Augusztusban a helyi tanács döntött azokról az osztálytermekről, amelyekben a jósikások szeptembertől kezdhetik a tanulást. A lelakott, koszos, évtizedek óta elhanyagolt termek láttán kicsit elkedvetlenedett a közösség. A minisztériumból érkezett némi pénz, amit egy régi tanműhely épületének átalakítására szántak. Az épületben osztálytermeket alakítottak ki. A „Piros iskola”, a tordai reformátusok híres középiskolája is megkopottan várta, hogy újra magyar szó csengjen falai között. Pár nap alatt a szülői közösség, mint a hamvaiból éledő Phoenix, úgy döntött, kézbe veszi az ügyet és tesz azért, hogy a magyar gyerekek is rendben kezdhessék az iskolát. Mindenki úgy segített, ahogy tudott: anyagiakkal, munkával, biztató szóval.
Jelenük alakításával elfoglalt tordaiak elfeledkeztek arról, hogy 100 évvel ezelőtt, 1908 őszén nyitotta meg kapuit városukban a Magyar Királyi Állami Főgimnázium. A pompás, legmerészebb igényeknek is megfelelő iskolát kevés ideig használhatták magyar diákelődjeink, mert 1919-től a minket sújtó trianoni döntés értelmében az állami tanintézetnek át kellett térni a román tanítási nyelvre. A ma is impozáns épületben a Mihai Viteazul román tannyelvű főgimnázium működik. 2009-ben ünnepelték az iskola 100 éves fennállását. (Igaz 1919-től – 2009-ig semmiképpen nincs száz év! Ilyen tévedésért megbuktatják a diákokat az érettségi vizsgán…) Kár, hogy a történelem meghamisításáért senkit nem lehet felelősségre vonni még itt Európa közepén sem, ahol demokráciáról és törvényességről regélnek minduntalan.
- szeptember 15-én becsengettek a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceumban. Számomra, aki hetedikes diákként kezdtem az új tanévet, ez volt a legfontosabb: van iskolám, osztályom, találkozom az osztálytársakkal. Akkor mi, gyermekfejjel nem is sejtettük, milyen nagy változás lesz ez életünkben. Csaknem 50 év szünet után önálló magyar iskolában élvezhettük a tanévnyitó varázsát, és elkezdhettük további küzdelmünket, kitartó munkánkat, hogy bebizonyíthassuk:
“Vagyunk! Vagyunk!
És akarunk még lenni!”
Könyvészet:
- Keszeg Vilmos (szerk.): Aranyos-vidék magyarsága, Kriterion Kiadó, Kolozsvár, 2006.
- Orbán Balázs: Torda város és környéke, Helikon Kiadó, Békéscsaba, 1984
- A Petőfi Társaság gyűléseinek jegyzőkönyvei
- A Petőfi Társaság és az Iskolabizottság által szerkesztett dokumentumok
- Hivatalos dokumentumok, válaszlevelek
- Beszédek
- Az eseményekről a sajtóban megjelent tudósítások: Szabadság, Erdélyi Napló
- Képanyag
Szerző: Földvári Roland
Irányító tanár: Józan Ezsébet
